Petőfi Porta

Ami az amerikaiaknál a Ponyvaregény, az angoloknál a Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső, az a franciáknak a Dobermann. Megkérdőjelezhetetlen, szuper cool kultuszfilm a vagányság és az erőszak jegyében. A Dobermann hatalmas siker volt, és hamar kultuszdarabbá vált. Történetünk egy rakás őrültről szól, és a jók legalább annyira szédültek, mint a rosszak. Megátalkodott bűnözőkről van szó: bankrablókról, gyilkosokról, útonállókról. Éppen útonállás közben ismerhetjük meg rögtön a film kezdő képsoraiban főhősünket, Yannt (Vincent Cassel, a Gyűlölet sztárja, ezúttal nem kopaszon, hanem hosszú hajjal), amint éppen pénzszállítmányt foszt ki társával a szép és süketnéma Nattal (Monica Bellucci, aki eredetileg modellként ismert), a cigánylánnyal együtt. A sikeres és látványos akció után találkozhatunk a banda többi tagjával is, Pitbull-lal (Chick Ortega), az Abbéval (Dominique Bettenfeld), a transzvesztita Sonia-val (Stephane Metzger), valamint a tökéletesen idióta Moustique-kal (Antoine Basler). Ez a Dobermann bandája, a főnök pedig nem más, mint Yann . A díszes társaság ezután fényes nappal indul bankot rabolni, ám véres harcba keverednek a rendőrséggel, amiből az egyenruhások kerülnek ki vesztesként. Az akció azonban kegyetlen ellenséget szerez a Dobermann-nak, Christini felügyelőt (Tcheky Karyo, a francia mozi jelenlegi legnagyobb sztárja, Depardieu után), a céltudatos, okos és roppant szemét zsarut. Ő hamarosan rá is talál a banda kedvenc szórakozóhelyére, a Jo Hell nevű transzvesztita bárra, ahol hőseink éppen nem a saját biztonságukkal foglalkoznak, hanem valami egész mással. És megindul a nagy leszámolás, ahol senki nem ad és nem kér kegyelmet - ahogy az már a nagy leszámolásoknál csak lenni szokott. Nem feltétlenül azok halnak meg, akiknek kéne, de azért hullik a férgese bőven.